A japán építészet mai jellemzői nagyjából 1200 évvel ezelőtt alakultak ki, mikor buddhista szerzetesek érkeztek az országba, magukkal hozva a kínai építészet jellemzőit. Ezek az elemek először a szentélyekben, majd a világi épületekben, mint a paloták és a nemesek házai, is megjelentek. Japánban nem voltak használatosak az ágyúk és hasonló eszközök, ezért a házak főleg fából és rízspapírból készültek, ma már üveg bevonásával is, így könnyű felépítésűek, szellősek. Régen a fényt egy vékony rízspapír réteg engedte be a szobába. A tetők díszesek, pagoda stílusúak, a falak egyszerűek. A ház nem közvetlenül a földön/földben helyezkedik el, hanem alacsony facölöpök tetején, így a földmozgások nem tehetnek benne nagyobb kárt. A tér farácsra kifeszített rízspapírból készült, mozgatható falakkal (shoji) és tolóajtókkal van elválasztva, így bármikor átalakítható, ezeken is jól átszűrődik a fény. A padló vastag padlószőnyeg (tatami) fedi, így a házban mindenki mezitláb vagy papucsban közlekedik. Az előtérben (genkan) csempelapok vannak lehelyezve, ahova a kinti lábbelit le lehet tenni. Ágyként összehajtható matracok (futon) funkcionálnak, amiket közvetlenül a földre tesznek le, így napközben a tér kihasználható marad; ezekközül létezik fűthatő változat. A nyugati ágy ma már ugyanúgy eltejedt Japánban, de ezt nem lehet tatamira rakni, mivel gyorsan tönkretenné azt. A fürdőszoba padlója teljesen elárasztható vízzel, mivel az emberek először egy sámlin ülve, a falra felszerelt zuhanyrózsák segítégével tisztálkodnak meg, majd ezután ülnek bele a forró vízzel teli kádba lazításképpen, amit sokszor a családtagok egymásután használnak. Az étkezőben egy alacsony asztal (kotatsu) köré ülnek a földre, ami alá télen hősugárzó is kerül. Virágcsokrokkal, fametszetekkel, edényekkel (vázákkal) és kalligráfiákkal díszítik a szobákat. Csengők, harangok és szalagok segítik a szellemekkel való kapcsolattartást. Gyakoriak a szenthelyek, ahol fából faragott, sokszor vörösre festett és japán képírással díszített kapuk állnak, amikre imákkal vagy kívánságokkal teleírt papírokat akasztanak.

A kertek fontos eleme a víz: tavacska, patak, esetleg vízesés formájában. Ezeken általában szigetecskék is állnak, melyeken teaház vagy pavilon található, ahova díszes fahidacskákon lehet eljutni. A kanyargó ösvényeket kőlámpások szegélyezik. A növények általában zöld és színes levelű vagy virágzó (cseresznye, magnólia) fák, formára vágott bokrok és bonsai fácskák (ezek a rendes fák kicsinyített, esztétikusan megmetszett másolatai), páfrányok és cikászok, mohák (a sziklákon az idő múlását szimbolizálják), vízinövények, mint a bambusz vagy a tavirózsa és bokros virágok, mint a hortenzia, krizantém, liliom.