Japánban tradicionális öltözéknek általában a kimonot és társait számítjuk. A hagyományos kimonót vallási ünnepeken és shinto templomokban használják. Ez a geikók (gésák) és maikók (gésa tanoncok) mindennapi viselete. Kinézetüket meghatározza az illető neme, életkora, családi állapota, de az évszak és az alkalom is, természetesen. Különböző alsóruhákból, egy külső, mintás, díszes ruhadarabból és övekből (obi) áll, ezekből hátul nagy masnikat kötnek. A teljes öltözék nagyon drága, felvétele bonyolult, sok darabból és kiegészítőből áll és emellett vastag és nehéz is, ezért a köznapi ember nem nagyon visel ilyet. Helyette egy lengébb és egyszerűbb ruhát, a yukatát részesítik előnyben. Ezt főleg nyáron a fesztiválok és tüzijátékok idején szokás viselni és mindenféle mintájú és színű kapható. A férfiak ünnepi öltözete a hakamából áll (kimono nadrág), amihez haorit, azaz selyemkabátot hordanak. Az esküvői viselet a shiro-maku (fehér színű) és az uchikake, ami egy selyem köntös, a kimono fölött viselik.
Az öltözék tartozékai a különleges fapapucs (geta) és a hozzá tartozó zokni (tabi), ami elválasztja a nagy lábujjat a többitől, hogy illeszkedjen a papucs pántjához. A nők hajukba fésűket, kontytűt vagy virágot tűznek. Kiegészítőnek hordanak még magukkal legyezőket és napernyőket, kistáskákat. Az uchiwa egy kicsi, kerek legyező, rövid nyéllel; a sensu pedig a világszerte ismert félkör alakú, összehajtható legyező, ezt különböző táncoknál is használják.
|