AJÁNLOM AZ OLDALT
Gondolom azt már tudjátok, hogy a japán írást jobbról balra, fentről lefelé kell és lehet is olvasni, tehát vízszintesen és függőlegesen is írnak. A japán nyelvben többféle írást különböztetünk meg:
1. A hiragana gömbölyded, kerek szótagírás, mellyel a japán eredetű szavakat írják le. 46 jelből és további néhány mellékjelből áll.
2. A katakana szögletes, hegyes szótagírás, mely az idegen eredetű szó lejegyzésére szolgál. A japánok kiemelésre is használják ezt az írást, funkciója hasonló, mint nálunk a dőlt betűs írás. Szintén 46 írásjegyből áll, és mellékjegyekből.
Ennek a kettőnek az összefoglaló neve: kana. Ugyanis lényegében két változata, ugyanannak az írásnak.
3. A kanji egy képírás, tehát az egyes jelek önálló jelentéssel is bírnak. Az 5. században vettek át a kínaiaktól, koreai közvetítéssel. Akkoriban Kínában a Han-dinasztia uralkodott, melynek nevét japánul "Kan"-nak kell ejteni. A kanji szóban a "ji" pedig írásjegyet jelent, így a kanji szó jelentése: Han-kori írásjegy. Nagyjából 5-6000 kanji létezik, aminek egy része nem használatos, sok csak nevekben bukkan fel. Egy japán iskolában 2 136 kanjit tanítanak meg érettségiig, nagyjából ennyi szükséges egy újság olvasásához is.
4. A nyugati kultúrából átvették a latinbetűs írást, amit idegen szavaknál használnak (romaji), illetve az arab, általunk is használt számrendszert. Felkiáltó- és kérdőjelekkel csak köznapi, nem formális szövegekben lehet találkozni, ahogy szóközt is csak akkor használnak, ha a szövegben nincs vagy szinte alig van kanji, a félreértések elkerülése végett. A pont egy kis kör; ritkábban használják, mint a magyarban, ugyanis inkább a gondolatok, mint a mondatok elválasztására használják. Hosszabb mondatok esetén vesszőket is alkalmaznak, de erre nem vonatkoznak olyan szigorú szabályok, mint a magyarban.
Tehát először a hiraganákkal ismerkedünk meg, ugyanis ezt használják legtöbbet.
Az alábbi táblázat segít a jelek elsajátításában (nagyobb méretért katt a képre):
A japánban csak öt magánhangzó van: a, e, i, o, u
Itt is van hosszú és rövid magánhangzó. Figyelj oda, hogy a hosszú és rövid magánhangzókat helyesen ejtsd, mert egy szó jelenthet többféle dolgot is, attól függően, hogy rövid vagy hosszú magánhangzót tartalmaz. Pl: [csizu] ’térkép’ [csízu] sajt. Ejtsd őket minél hosszabban, hosszabban mint a magyarban!
- A [á]: ai -szerelem
- I [i]: ie - ház
- U [u,ü]: ue - fenn, felette
- E [é]: e - kép
- O [o]: aoi - kék
A magánhangzók hosszabbítása:
A hosszabbítása: okaasan, a „ka” hiragana mögé teszek egy „a” hiraganát amivel meghosszabbítom.
I hosszabbítása: oniisan, a „ni” hiragana mögé „i” hiraganát írok.
U hosszabbítása: kuuki,a „ku” hiragana mögé „u” hiraganát írok.
E hosszabbítása: oneesan, a „ne” hiragana mögé „e” hiraganát írok.
O hosszabbítása: toori, a „to” hiragana után egy „o” hiraganát írok, de van olyan, mint pl. az otoosan ahol a „to” hiragana után „u” hiraganát írunk. Többnyire az „u” hiraganát használják.
K-sor:
- Ka[ká]: kagi - kulcs
- Ki[ki]: eki - állomás,pályaudvar
- Ku[ku,kü]: iku - megy
- Ke[ké]: ike - kis, mesterséges tó
- Ko[ko]: koe - emberi hang
G-sor:
- Ga[gá]: gakusei - egyetemista,diák
- Gi[gi]: kagi - kulcs
- Gu[gu,gü]: kagu - szagol
- Ge[gé]: hige - szakáll, bajusz
- Go[go]: gohan - rizs, étel
S-sor (si nincs, csak shi):
- Sa[szá]: asa - reggel
- Shi[si]: ushi - tehén
- Su[szu,szü]: sushi - szusi
- Se[sze]: seki - köhögés
- So[szo]: uso - hazugság
- Za[zá]: zaru - szita
- Ji[dzsi]: kanji - kandzsi
- Zu[zu,zü]: szuzume - veréb
- Ze[zé]: kaze - szél
- Z[zo]: kazoku - család
T-sor (ti nincs, csak chi):
- Ta[tá]: take - bambusz
- Chi[csi]: kuchi - száj
- Tsu[cu,cü]: tsukue - asztal
- Te[té]: tetsu - vas
- To[to]: otoko - férfi
- Da[dá]: karada - test
- Ji[dzsi]: chijimi - összemegy
- Zu[zu,zü]: tsuzuku - folytat
- De[de,dé]: denwa - telefon
- Do[do]: kodomo - gyermek
- Na[ná]: sakana - hal
- Ni[ni]: nani? - mi?
- Nu[nu,nü]: inu - kutya
- Ne[ne,né]: neko - macska
- No[no]: tsuno - szarv
- N (szóvégi)[n]: hon - könyv
H-sor (hu nincs, csak fu):
- Ha[há]: hana - virág
- Hi[hi]: hitotsu - egy
- Fu[fu,fü]: fune - hajó
- He[he,hé]: hei - kerítés
- Ho[ho]: hoshi - csillag
(Amikor hiraganával leírjuk, hogy „Watashi wa” akkor a „wa” hiraganát „ha” hiraganának írjuk.)
Ha a H-sort módosítjuk úgy, ahogy a többit kialakul a B-sor.
B-sor:
- Ba[bá]: tabako -cigaretta
- Bi[bi]: kabin -váza
- Bu[bu,bü]: shinbun -újság
- Be[be,bé]: kabe -fal
- Bo[bo]: tonbo -szitakötő
- Pa[pá]: shinpai -izgalom, izgul
- Pi[pi]: shinpi -titok
- Pu[pu,pü]: seppuku -karakiri
- Pe[pe,pé]: ippen -egyszer
- Po[po]: Sapporo -Szapporo (japán város)
- Ma[má]: matsu -erdei fenyő
- Mi[mi]: mimi -fül
- Mu[mu,mü]: mushi -féreg, bogár
- Me[me,mé]: mame -bab
- Mo[mo]: nimotsu -poggyász, csomag
Y-sor (yi és ye nincs):
- Ya[já]: yane -tető
- Yu[ju,jü]: yuki -hó
- Yo[jo]: yonaka -éjszaka
R-sor:
- Ra[rá]: sakura -cseresznyevirág
- Ri[ri]: tori -madár
- Ru[ru,rü]: yoru -este
- Re[re,ré]: kirei -szép,tiszta
- Ro[ro]: furo -fürdő
- Wa[uá]:watashi -én
- Wo[uo]: wonton -wonton
- kya, kyu, kyo
- gya, gyu, gyo
- sha, shu, sho
- ja, ju, jo
- cha, chu, cho
- nya, nyu, nyo
- hya, hyu, hyo
- bya, byu, byo
- pya, pyu, pyo
- mya, myu, myo
-
rya, ryu, ryo
A mássalhangzó kettőzését a hiraganában kicsinyített „tsu” jellel jelöljük, amely a kettőzendő mássalhangzót tartalmazó írásjegy előtt ál.